
92 KORALL 38.
A sokrétű középkori angol írásbeliség szinte minden ágában találhatunk
utalást Magyarországra, de kevés az olyan forrás, amelyben gyakorlati informá-
ciót és konkrét helyneveket olvashatunk. Azegyik ilyen dokumentumtípus nem
tipikusan angol eredetű, afennmaradt angol másolatok száma és disztribúciója
miatt azonban okunk van feltételezni, hogy egy, amindennapi életben is hasz-
nált és ismert információhalmazzal állunk szemben. ALiber provincialis, azaz
tartománylista olyan forrástípus, amelyet ritkán porolnak le akutatók. Ennek
oka egyrészt nyilvánvalóan az, hogy atartománylisták nagy része ismétlődő
információt tartalmaz, másrészt pedig, hogy eredetük és funkciójuk nem minden
esetben ismert, így nehéz mélyreható konklúziót levonni belőlük. Tüzetesebb
áttekintéssel azonban fontos részletekre derülhet fény, leginkább abban akérdés-
ben, hogy milyen információk álltak a13. századi Európában ezen forrás
használóinak arendelkezésére.
De mi is aLiber provincialis? Atartományok összeírásának gondolata termé-
szetesen apápai udvar adminisztrációján született meg. A12. században apápaság
egyre gyakrabban jelent meg mint monarchikus intézmény. Eznem csak akorabeli
kánonjogi terminológiában tükröződik, de ez akoncepció képezi atartománylis-
ták alapját is. ALiber censuum szükségességét közvetetten apápai udvarba beérkező
kérelmek számának megnövekedése, és akülönböző bevételek nyilvántartásának
átláthatatlansága idézte elő. Azegyház legfőbb jövedelme sokáig aközép-itáliai bir-
tokok bevételeiből, vámokból és egyéb jogokból származó pénzekből állt. Itálián
kívül apápai udvar két másik forrásra támaszkodott: az apátságoktól behajtott cen-
susra, valamint királyságok és hercegségek által zetett hűbérre. Apénzbehajtást
nemcsak ahelyi városok és nemesek, hanem acsászárság is megnehezítette, így
apápaság folyamatosan pénzügyi nehézségekkel küzdött.
3
Ajogcímek és összegek,
melyeket aKúria sokszor csak szokásjog alapján kapott, gyakran feledésbe merül-
tek. Emellett egyre nagyobb gondot jelentett az is, hogy akérelmek adminisztrá-
cióját végző pápai nótáriusok követhetetlenül, – szinte vesztegetésként – külön-
böző jogcímeken hajtottak be munkájukért díjazást és ajándékokat.
4
Éppen ezért
abehajtható jövedelmek pontos nyilvántartása egyre sürgetőbb feladattá vált.
Ezt afolyamatot Deusdedit 1087-ben befejezett kánonjogi gyűjteménye indí-
totta el, amelyet a12. század első felében további ordines-gyűjtemények követ-
tek. Ezek summázatát aCencius kamarás (Cencio Savelli, később III. Honorius
pápa) által 1192-ben összeállított Liber censuum Romanae Ecclesiae című munka
tartalmazza.
5
Eza mű gyakorlatilag három különböző forrásból áll: 1. korábbi
jogtárak (Albinus, Boso, Deusdedit művei), 2. ismeretlen eredetű művek, például
II. Paszkál pápa regisztere, apüspökségek és kolostorok listája, valamint egy pápai
3
Robinson 1990: 262.
4
Morris 1991: 214.
5
Jelenleg: Vatican, Bibl. Apostolica, Vat. lat. 8486. Honorius pápa kitűnő pénzügyi adminisztrá-
tor volt, apápai udvar bevételeinek rendezése mellett többek között az ötödik keresztes hadjárat
pénzügyi hátterének központosítása is az őnevéhez fűződik. Powell 1986: 102.
Comments to this Manuals