
190 KORALL 38.
társadalmi viszonyrendszerével, egészséggel illetve betegséggel, közegészségüggyel,
stb. kapcsolatos, különböző műfajú kéziratok regesztáit, vagy egykorú nyomtatott
kiadványok vonatkozó adalékait.
3
AMagyary-Kossa Gyula körül kialakult szel-
lemi műhelyből indult aII. világháború utáni időszak jeles orvostörténésze Daday
András, aki aMagyar Országos Levéltár Helytartótanácsi Levéltárában fellelhető,
szinte kimeríthetetlen anyagból az 1740 és 1790 közötti időszakra gyűjtött össze
meglehetősen terjedelmes anyagot. Azegyes hivatalos és nem hivatalos orvoslók
(kuruzslók, bábák, kirurgusok, patikusok, orvosdoktorok) személyét, munkavég-
zését, ajárványügyet, gyógyvizek és gyógyforrások használatát, az orvosképzést
érintő iratok a18. század második felében sorra egymás után kibocsátott helytartó-
tanácsi rendelkezések végrehajtásának, vagy éppen be nem tartásának útját köve-
tik nyomon.
4
Linzbauer, Magyary-Kossa és Daday forráskiadványai alapvetően
országos hatáskörű intézmények által kibocsátott, nagyobb részt országos jelentő-
ségű orvostörténeti iratok tematikus és kronológikus gyűjteményének tekinthe-
tők. D.Szakács Anitának asoproni hivatalos gyógyítók végrendeleteit közreadó
kötete azonban lehetőséget kínál arra, hogy hosszú időtartamban, mintegy két és
fél évszázadon keresztül egy város mikroközegében kövessük nyomon az egészség-
ügyi struktúra meghatározó szereplőinek társadalmi, gazdasági, kulturális körülmé-
nyeit, illetve ezek változásait.
A kötet elején akét bécsi orvostörténész, Sonia Horn és Monika Grass beve-
zető tanulmánya igen érzékletesen mutatja be aközépkori és akora újkori Nyugat-
és Közép-Kelet-Európára jellemző egészségügyi struktúra szereplőit. Akövetkező
forrásközlő részben összesen 95 német és egyetlen magyar nyelvű végrendelet szö-
veghű átiratát találjuk. A15 orvosdoktor, 13 sebész, 25 gyógyszerész, 22 borbély,
13 fürdős és 3 bábaasszony testamentuma hűen leképezi akötet bevezetőjében is
jellemzett egészségügy erősen hierarchizált, az idők folyamán egyre látványosabban
hivatalos és nem-hivatalos gyógyítókra osztódó, kora újkori szerkezetét. A16–18.
századi Sopron egészségügyi kultúráltság és igényesség szempontjából akorabeli
Magyarországnak – néhány felvidéki város mellett – alegfejlettebb területei közé
tartozott. Apotenciális végrendelkezők ahivatalos gyógyítóknak a18. századra
számban egyre növekvő táborából kerültek ki. Adiagnosztizáló, gyógymódokat
előíró, recepteket összeállító orvosdoktorok mellett ott találjuk amanuális, vérrel
járó beavatkozásokat végző „operatőröket”, avizsgázott sebészeket és borbélyokat,
akik egészen a18. század utolsó harmadáig céhes keretek között dolgoztak, majd
az 1770-es évektől kezdtek el önállósulni. Ugyancsak céhekbe tömörültek aköpö-
lyözést, fürdőterápiát végző fürdősök. Ahivatalos gyógyítók csoportjába tartoztak
3
Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek. I–V. Reprint kiadás. Magyar Orvosi Könyvki-
adó, Budapest, 1929–1940.
4
Daday András (1889–1975) aMagyar Országos Levéltár Helytartótanácsi Levéltárában végzett
kutatómunkája során készített latin és német nyelvű kéziratait aMagyar Tudománytörténeti
Intézet munkatársai Gazda István szerkesztésében, magyar nyelvű fordításban 2005-ben poszt-
humusz adták ki. Lásd Daday András: Újabb kuriózumok az orvostudomány magyarországi tör-
ténetéből. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2005.
Comments to this Manuals