
180 KORALL 38.
viszályának egyes epizódjairól számol be, de segítségével „betekinthetünk Német-
alföld, aRómai Birodalom és Itália fejedelmi udvaraiba, részt vehetünk […]
abirodalmi gyűléseken, […] kedvünkre olvashatjuk, hogy ahusziták milyen
alapelvek és tanok mentén képzelték el akatolikus egyház megújulását, […]
seurópai utazásunk végén aFöldközi-tenger arabok uralta keleti medencéjén, és
amamelukok Egyiptomán át megérkezhetünk Jeruzsálembe, ahol azarándokok
és aferences barátok társaságában résztvevői lehetünk aSzent Sír-templomban
tartott hagyományos húsvéti körmenetnek” (14.).
A mainzi kereskedő emlékiratát, mint azt maga írja, „fejedelmek és más urak
sürgető kérésére” (19.) mondta tollba szolgájának, „nürnbergi Henriknek szó-
ról szóra, pontról pontra német nyelven” (19.) – a357. fejezet tanúsága sze-
rint 1437 körül.
15
Az, hogy Windecke tulajdonképpen „botcsinálta” történetíró,
nem csak aműfaj meghatározásánál állítja nehézségek elé akutatót. Alendüle-
tes, talán lazának is nevezhető stílus visszaadása nagyfokú rugalmasságot követel
afordítótól, ugyanakkor arengeteg pontatlanság, tévedés, az időben való ide-oda
ugrálás nagyon is aprólékos munkára kényszeríti. Nem véletlen, hogy a381
caputot afordító 1130 – kis részben fordítástechnikai kérdéseket érintő, döntően
azonban atörténeti adatok korrigálását, pontosítását célzó – jegyzettel látta el.
A krónikát Johann Gustav Droysen óta akutatók aposztrofálták már „kon-
cepció nélkülinek”,
16
„nyitott szerkezetűnek (o ene Werkstruktur)”
17
és „szerkezet
nélkülinek”
18
egyaránt. Ésvalóban, amű egyes részeit apuszta asszociáción túl
nemigen kapcsolja más egymáshoz. Így például a32. caputban Zsigmond test-
vérének, Vencelnek ahaláláról értesül az olvasó (37.), valamivel később, az 59.
fejezet elején (54.) viszont váratlanul a„Zsigmond római király megbékél Vencel
cseh királlyal” mondattal találkozik. Következő fejezetekben (59–65.) azonban
kibékülésről nem esik szó: Windecke „mindössze” Vencel azon manifesztumát
idézi, amelyben az aZsigmondtól elszenvedett károkat sorolja fel. Jól példázza
Windecke koncepciótlanságát az is, hogy míg közvetlenül az említett caputok
előtt az észak-itáliai politikai helyzetet bemutatván egy Lancelotto nevű fér sor-
sáról emlékezik meg (58. fejezet), utána rögtön akonstanzi zsinat eseményeire
tér át. Hasonló asszociatív kapcsolások aműben lépten-nyomon előfordulnak,
így egy idő után már aligha lepődik meg bárki is azon, ha az Azincourt-i csata
említését követően (89–90. fejezet) egyszer csak egy 120 tonnás bálna elejtéséről
olvashat (91. fejezet). Aszerkesztés és akoncepció hiányát mutatja az is, hogy
Windecke több alkalommal hivatkozik dokumentumokra, illetve utal esemé-
nyekre (22., 157., 170., 236., 266. fejezet), amelyekről „alább” kíván szót ejteni,
samelyek később mégis kimaradtak az emlékiratból.
15
„Mindezt pedig akkor mondom tollba, amikor Krisztus születésének 1437. esztendejét írják”;
illetve „Mindez azonban az 1437. évben íratik” (312.).
16
Droysen 1857: 151.
17
Johanek 2006: 152.
18
Skorka 2009: 1.
Comments to this Manuals