
162 KORALL 38.
amelyek IV. Béla király (1235–1270) nevéhez köthetők, samelyeket a13. szá-
zadban amég céhbe nem tömörülő, de már valamilyen korai szervezetet alkotó
mészárosok alkalmaztak. Kubinyi feltételezései szerint az 1481-ben megújított,
majd akövetkező években megerősített privilégium első hat pontja, illetve utolsó
artikulusa módosításokkal ugyan, de az I.Lajos-kori céhlevélből származhat.
A tanulmány második részében afennmaradt, és akötetben is megtalálható
oklevelek segítségével felvázolja abudai német mészárosok 15. századi történe-
tének eseményeit, így az óbudai mészárosokkal valamint abudai halászokkal
és halárusokkal kialakult viszályaikat is. Acéhkönyvet felhasználva ismerteti
acéh szervezeti működését, számba veszi pénzügyi bejegyzéseit és elszámolá-
sait, és amészárszékek évenkénti kiosztásának rendszerét anürnbergi mészáros
céh működésében meg gyelhető analógia alapján magyarázza. Acéhkönyv és
akorábban megjelent budai bortizedlajstromok
2
gyelembe vételével próbálja
azonosítani acéhhez tartozó mesterek személyét, se téren hangsúlyozza apolgári
névhasználat okozta nehézségeket. Acéh vezető testületét vizsgálva, okleveles
források bevonásával tizenkét céhmestert azonosít, és feltételezi további hat tiszt-
ségviselését az 1420 és 1519 közötti időszakban. Akét céhmesterrel és amunká-
jukat segítő nyolctagú tanács tagjaival – akiket Végh András bevezető tanulmá-
nyában esküdtmestereknek nevez –, kapcsolatban megállapítja, hogy bizonyos
gazdasági előnyöket élveztek atöbbi céhtaggal szemben, amennyiben több mar-
hát vághattak le azoknál, sa bortizedjegyzék felhasználásával igazolja, hogy atíz-
fős csoportot ténylegesen aleggazdagabb mészárosok alkották. Acéhkönyvben
előforduló „alter maister” tisztség értelmezésénél Kubinyi András az „öreg mes-
ter” fordítás mellett teszi le voksát az „oltármesterrel” szemben. Abudai mészár-
székek számának 16. századi változását újabb nemzetközi analógiák segítségével
magyarázza, snyitva hagyja akérdés megválaszolását abudai mészárszékek tulaj-
donjogát illetően.
Kubinyi kiegészíti és módosítja korábban készített statisztikáját, smegállapítja,
hogy acéhkönyv rendszeres használatának idején, vagyis az 1500 és 1529 közötti
időszakban 86 személyt, köztük 38 nőt írtak össze mészárszékkezelőként. Aleg-
több céhtaggal, megközelítőleg évi 41 személlyel 1512-ig számolhatunk, atörök
első betöréséig tartó második periódusban atagok száma csökkenést mutat, és
1527–1529-ben létszámuk már csak 31-re tehető. Mindezeket gyelembe véve
egy mészárosmester céhtagságának idejét átlagosan 16 évre becsüli. Cikkének lezá-
rásában Kubinyi acéhbe felvett új tagok származási helyét vizsgálva kifejti, hogy
elsősorban az ország német nyelvterületeiről kerültek Budára mészárosok, néhány
esetben azonban magyar mesterek felvételével is számolhatunk.
A budai német mészárosok munkavégzéséhez kötődő városi helyszínek azo-
nosítása Végh András tanulmányának elsődleges célja, de aszerző összegyűjti
acéh tulajdonában lévő ingatlanokat éppúgy, mint anémet mészárosok lakhe-
2
Szakály Ferenc – Szűcs Jenő: Budai bortizedjegyzékek a16. század első harmadából. Budapest,
2005.
Comments to this Manuals