
Andrea Seidler • Üzleti úton a színigazgató: Christoph Seipp 18. századi útleírása… 149
emberek terjesztették el anép között, hogy amagyar nyelv el fog pusztulni és hogy
anyelvet elnyomják. [...] Erre nem gondolt József. Azérdekelte, hogy az alattva-
lói hogyan beszélnek, nem pedig az, hogy mit csinálnak. – Így azonban egy kisebb
csoport dolga az egész nemzet ügyévé nőtte ki magát, és egyben gyűlöletet fakasz-
tott anémetekkel szemben, akiket az egésznek ahátterében sejtettek. Most azonban
kiderült, hogy magyarok állnak emögött, akik maguknak szerettek volna dicsőséget
szerezni ezzel atervezettel. Amennyire amagyar dolgozó rétegek hálásan tisztelték
József császárt, ugyanannyira bántotta őket, hogy szeretve tisztelt uruk elveszi tőlük
anyelvüket. Ezvolt az egyetlen, amelyben egyetértettek.”
31
A császárnak gróf Esterházy Ferenchez intézett, végrehajtási rendelkezései-
ből kiderül, hogy az uralkodó nem amagyar nyelvet kívánta kiszorítani, hanem
amár egyébként is lingua mortua-nak számító latint igyekezett egy modern, fejlett
nyelvvel pótolni. Acsászár élete végéig nem tudta elfogadni amagyarok nyelvren-
delettel szembeni ellenérveit, ugyanígy képtelen volt megérteni érzékenységüket
aSzent Korona elszállításával kapcsolatban, mint ahogyan nem értette meg azt
sem, miért nem következett be soha magyar királlyá koronázása. Amagyar rendek
írásban rögzített régi jogaik megszegésével vádolták acsászárt, miszerint az ország-
ban használatos nyelv szabad megválasztása jogukban állt. Atöbbség ugyanakkor
anémet nyelvnek nem amagyarral történő helyettesítését, hanem alatin nyelv
újbóli bevezetését követelte.
32
Amikor avármegyék nem engedtek álláspontjukból,
és arendek az országgyűlés összehívását követelték, abécsi Államtanács kénytelen
volt foglalkozni az üggyel. Azesemények végső kimenetele jól ismert. Amagyar
törvényhatóságoknak anémet nyelv bevezetésével szemben tanúsított passzív
ellenállása, valamint az egyes hivatalviselők tényleges alkalmatlansága valódi aka-
dályt jelentett atörvény végrehajtásában. A tervezet még egy ideig vegetált, hogy
azután II. József halálával véglegesen amúlt ködébe vesszen. Amagyarok hivatali
nyelveként ismét alatin került bevezetésre.
31
„Der Nutzen wäre einleuchtend genug gewesen [...]. Die sämtliche Ungarische Jugend hat
diese verlangte Fertigkeit in der deutschen Sprache schnell erreicht. Einen alten Geschäftsmann
aber ist die auferlegte Last zu schwer geworden. Wohat er Zeit, eine Sprache zu erlernen,
ohne die Arbeit seines Berufs zu versäumen? Erhat in steter Angst gelebt, welche in jedem
neuen Tag sich gehäuft hat, aus Furcht um sein Brod zu kommen. [...] Die Beängstigten [...]
haben den Untergang und die Verbannung der ganzen ungarischen Sprache verbreitet und
unter dem Volke ausgestreut. [...] Daran hatte Joseph nicht gedacht. Was hat ihn gekümmert:
wie seine Unterthanen sprechen, wenn sie nur thun, was sie sollen! – Aber durch so ein Ver-
breiten ist die Sache einzelner zur Sache der Nation geworden und hat diese zugleich mit Haß
gegen die Deutschen erfüllt, die man für den Rathgeber gehalten, da nun erwiesen ist, dass es
Ungarn gewesen, die sich mit dem Projekt haben Ehresäulen erringen wollen. Sodankbar die
arbeitende Klasse der ungarischen Nation Kaiser Joseph verehrt hat, so bitter hat es dieselbe
geschmerzt, dass dieser verehrte Herr dem Menschen seine einzige Sprache – wenn er sonst
keine versteht – hat nehmen wollen. Dies ist der einzige Punkt gewesen, worin alle übereinge-
stimmt haben.” [Seipp] 1793: 128.
32
Lásd erről újabban: Bíró (szerk.) 2005. Témánk szempontjában azonban ekötetből különösen
Soós István tanulmánya lényeges (Soós 2005).
Comments to this Manuals