
KÖNYVEK • Novák Veronika: Hírek, hatalom, társadalom: információ-áramlás Párizsban 187
az 1407-ben történt gyilkosság 1411-i utóélete, amely az armagnac–burgundi
kon iktus első összecsapása az információs térben. Ennek apropaganda-hadjárat-
nak megvoltak amaga hivatalos – levél alapú – csatornái csakúgy, mint az infor-
málisak. Egyik párt sem ment aszomszédba, hogy egy kis szóbeszédet, rémhírt ter-
jesszen amásik rovására, aminek persze rögtön meglett aválaszreakciója; az ellensé-
ges szóbeszéd korlátozására és hatástalanítására tett intézkedések Párizs városában.
Az utolsó fejezet afrancia társadalom különféle csoportjainak információs
ellátottságát, információhoz jutási stratégiáit vizsgálja. Ahírek nem egyszerűen
felülről lefelé áramoltak, ahogy ahatalom szerette volna, atársadalom alsóbb
rétegei igénnyel léptek fel, és ezen igényüket kielégítették autonóm forrásaikból,
akár kaptak hírt az ellenőrzött csatornákon, akár nem. Ezek aforrások nagyban
függtek attól, hogy ki milyen helyet foglalt el atársadalmi hierarchiában, hogy
ki tudott olvasni, vagy hogy ki volt nő. Amegszerzett információ persze nem
feltétlenül egyezett tartalmában adöntésben részt vevők által elfogadottakkal, és
igaz sem mindig volt. Aparlamenti írnokok helyzete különös volt: hivatásukból
fakadóan egészen közel voltak atűzhöz, apolitikai híreket első kézből kapták,
ugyanakkor nem voltak döntéshozók, atársadalom középső rétegeit képviselték.
Azasztrológus Jean de Fusoris perének fennmaradt dokumentációja pedig arra
világít rá, hogy az ártatlan információszerzés és fontoskodás, valamint ahalálbün-
tetéssel járó kémkedés nem is álltak olyan messze egymástól. Eperanyag, ahogy
lenni szokott, igen bőbeszédű forrása amindennapok történetének, jelen esetben
akommunikáció szándékaira, lehetőségeire vonatkozó kérdéseknek. Végül pedig
külön vizsgálat illeti atársadalom peremén élők (koldusok, alkalmi munkások,
tolvajok, menekülő gyilkosok) érdeklődését, és információ-forrásait, azokét az
emberekét, akik gyakran azt sem tudták, ki akirály, de akik ugyanakkor meg-
lehetősen élénk híráramlás és pletykálkodás fókuszában élték dinamikus életüket.
Az eddigiek alapján nem meglepő aszerző következtése, hogy atársadalom
teljes palettáját vizsgálva információszerzési és -terjesztési stratégiák meglehetős
gazdagságával szembesülünk. Ezaz áramlás pedig alegkevésbé sem volt egyirá-
nyú, kizárólag felülről lefelé terjedő. Ugyanakkor akorszak tapasztalatai rész-
ben abba az irányba hatottak, hogy ahatalom felismerje atájékoztatásban rejlő
kontrolláló és manipulációs (más szóval politikai) lehetőségeket, és akövetkező
uralkodó generációk fokozottan éltek is ezzel alehetőséggel, miközben, anyom-
tatással együtt járó információs forradalom abefogadók lehetőségeit is robbanás-
szerűen gazdagította.
A könyv erényeként kiemelném, hogy figyelembe vesz egy számos szak-
munka által elhanyagolt tényezőt: az olvasó érdeklődését. Aszöveg kifejezetten
érdekes elemeket tartalmaz anem akorszakkal foglalkozók számára is, az olvasó
mintegy részévé válik az eseményeknek, képes belehelyezkedni atörténelmi kon-
textusba, segítséget kap, hogy elképzelhesse, hogyan nézett ki egy késő közép-
kori nyugat-európai polgár környezete. A15. század Párizsának leírása (50–62.),
amelyből megtudjuk, hány kapuja nem volt éppen befalazva avárosnak akonf-
liktusok idején, hol voltak astratégiailag fontos kikiáltási és gyülekezési pontok,
Comments to this Manuals