
172 KORALL 38.
A bevezető tanulmány szerzőjének feltételezése szerint akét írás között fellel-
hető hasonlóság tehát nem írható avéletlen számlájára. Valószínűsíti, hogy pol-
gármesterré történő megválasztása után Lackner úgy döntött, számvetést készít
eddigi életéről aBucher-beszéd stílusában. Tóth Gergely mindezek alapján meg-
állapítja, hogy aVita aszerző szándéka szerint egy emlékbeszédhez készített élet-
rajzi adatgyűjtés, ami azonban amű szubjektivitása, intimitása miatt önéletrajz-
nak tekinthető. Aműfaji meghatározás azonban tovább árnyalható, hiszen az
írás néhol az emlékirat vonásait viseli magán (a Bocskai-felkelés eseményeire, és
az akkor betöltött, saját szerepére való visszaemlékezés), az 1613 és 1618 közötti
rész pedig avárosi krónikákhoz hasonlít.
1618 után Lackner nem írta tovább aművet. Tóth Gergely két érvvel is szol-
gál ennek megmagyarázására. Úgy véli, hogy egyrészt 1619 Szent György nap-
ján aváros polgárai nem őt választották polgármesternek, így aVitában 1613
óta követett előadásmód – ahivatal ragyogó eredményeinek felsorolása – már
nem folytatódhatott tovább. Másrészt 1619. november 30-án Sopron meghódolt
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem előtt, és beengedte falai közé katonáit. Ezzel
aváros hűtlenné vált az uralkodóhoz, sez amagyar koronáról és akirályi felség-
ről műveket író, királyhűségét állandóan hangsúlyozó Lackner számára komoly
lelki vívódást okozhatott. Mindemellett aváros őt küldte Bethlen besztercebá-
nyai gyűlésére, vagyis elvei ellenére kellett cselekednie. Tóth Gergely ezért azt
feltételezi, hogy ezekről aviharos esztendőkről és saját kétes szerepvállalásáról
Lackner nem szívesen írt, ezért maradhatott félbe aVita. Véleményem szerint
azonban ez utóbbi gondolatmenet semmiképpen sem indokolhatja amű írásá-
nak megszakítását. Akor embere, és politikusa pragmatikusabban gondolkodott
annál, mint amit feltételezünk róla.
Némethy Gergely hajdú-török-tatár serege ellen 1605-ben fegyvert fogott
szinte az egész Dunántúl. Kivételt képezett ez alól Nádasdy Tamás és Hagymássy
Kristóf. Előbbit aszemélyes sértettség vezette, míg utóbbi rokonságban állt
abihari nagyúrral. Arról sem szabad azonban megfeledkeznünk, hogy mind az
Örökös Tartományok (alsó-ausztriai, stájer), mind acseh rendek pénzt és kato-
nát szavaztak meg Bocskai ellen. Majd tizenöt évvel később azonban alapvetően
megváltozott ahelyzet. Atöbb, mint tíz éve zetetlen végvári katonaság Bethlen
mellé állt aDunántúlon is, svelük együtt afőnemesség jelentős része (kivéve
Eszterházy Miklóst), valamint az egyébként Alsó-Ausztriához ezer szállal kötődő
Sopron is. Utóbbiakat amegváltozott nemzetközi politikai helyzet is erre sar-
kallta. Azerdélyi fejedelemmel a„mézeshetek” azonban csak afehérhegyi csatáig,
acseh-osztrák-morva-sziléziai rendek vereségéig tartottak. Ezt követően visszaállt
arégi rend, és Sopron is ismét II. Ferdinánd hűségére tért, még ha ennek komoly
ára volt is. Lackner pályafutásának legjelentősebb eseményére pedig mindezek
után került sor 1622-ben, amikor aBethlentől visszaszerzett koronával Sopron-
ban megtörtént akirálynő koronázása. Ennek, valamint az országgyűlésnek az
emlékére az uralkodó új címert adományozott avárosnak, megerősítette és kibő-
vítette privilégiumait, Lackner pedig birodalmi palotagró címet kapott.
Comments to this Manuals