
60 KORALL 38.
ellentétes fogalompárokról” szóló elmélete.
67
Mindezeket adaptálva, aforrásszö-
vegekben feltárt imagotíp elemek alapján, amagyarokra vonatkozó imagotípiákat
tekintve három aszimmetrikus és egymással ellentétes fogalompár létezése mutat-
ható ki: anyugati–keleti, akeresztény–pogány és amorális–amorális. Atováb-
biakban ezeket tárgyaljuk részletesebben.
A nyugati–keleti fogalompár
A nyugati–keleti fogalompárnál elsőként agenealógiai és amagyarok őshazájá-
nak földrajzi elhelyezkedéséről szóló leírások emelendők ki. Míg ugyanis anémet
nyelvű népek származásukat, vagy akár anémet városok alapítását tekintve
magukat, illetve városukat atrójaiaktól,
68
arómaiak elődeitől
69
vagy olyan híres
ősöktől, mint Nagy Károly származtatják, addig amagyar uralkodóház tagjait
közvetlenül ahunok urával, Attilával, vagy ahun kapitánnyal, Álmossal hozzák
összefüggésbe. Hacsaládfát nem említenek, Attilát akkor is amagyarok királyá-
nak nevezik, és amagyarok ősatyjává teszik meg.
70
Azt is meg kell említenünk, hogy akrónikások egy része a„Hewnen” (hunok)
és az „Vngern” (magyarok) megnevezést egyenértékűen használja.
71
Azegyik kró-
nika címében például azt olvashatjuk, hogy „itt kezdődik amagyarok króni-
káinak előszava”, majd az előszóban folytatólagosan: „most pedig meg akarom
írni ahunok történeteit”.
72
Jakob Twinger krónikájában a„hun” szó használatát
akövetkezőképp magyarázza: „Mielőtt ők [ti. amagyarok] keresztények lettek,
67
Koselleck egyik tanulmányában (Koselleck 1995) több fogalompár vizsgálatával foglalkozik:
ahellén és barbár, akeresztény és pogány, valamint az ember (Mensch) és embertelen ember
(Unmensch), illetve afelsőbbrendű ember (Übermensch) és alsóbbrendű ember (Untermensch)
fogalompárral.
68
Nem római népként először afrankok állították magukról a7–8. században, hogy arómaiak-
hoz hasonlóan atrójaiaktól származnak, hogy ezzel is igazolják más népekkel szembeni elsőbb-
ségüket. Ezt követően további népek és uralkodó-dinasztiák próbálták atrójai monda újabb
variációival megalapozni származásuk előkelő voltát, így például abritek szintén a7–8., majd
még erőteljesebben a12. században, anormannok a10. században, askótok a13. században,
aLuxemburgok, Valois-k és Habsburgok a15–16. században. Akéső középkorban ugyancsak
aHabsburgoknál gyelhetjük meg, hogy arómai császári méltóság megszerzése érdekében –
egyik „érvként” – akéső római Colonna, illetve Pierleoni családtól próbálták eredetüket leve-
zetni, és igyekeztek egy trójai–frank genealógiát konstruálni (Zöllner 1998: 93).
69
SW89.
70
Lásd például JUKChr 490; LvW 160. fejezet; HEvW 38, 23–28; HHzF aiij
v
; HHzF aiij
r
;
HHzF d
r
.
71
Például HHzF aij
r
: „Huni” – „Hungern”; JUKChr 486: „die Hewn, die nun Vngern hayssn
(a hunok, akiket most magyaroknak neveznek)”; HEvW 39, 1–18: „Henen […] jetz genannt
Unger (a hunok, akiket most magyaroknak neveznek)”; SW147, 35: „de Hunen, dat nu sint
Ungeren (a hunok, akik most amagyarok)”; LvW 79,31k.: „[…] ergaben sich im [=Nagy
Károly] die Heün oder die Unger (és akkor megadták magukat Nagy Károlynak ahunok vagy
magyarok)”; JUUChr 482: „heyn yetz Vngern (a hunok, most magyarok)”.
72
HvMUchr 105, 1k: „Hie hebt sich an dye vorrede in den Vngerischen Coronicken etc.”.
HvMUchr 105, 5 skk.: „[…] also wil ich […] beschreiben dy hystorien der Hevnen”.
Comments to this Manuals