
70
Horvátországban az agrárreform és a kolonizáció ügye a háború után a horvát
miniszterelnökség elnöksége Agrár- és Telepítésügyi Igazgatóságához
27
tartozott.
Egészen 1946. szeptember 12-éig, ekkor ugyanis Tomo Čikovié, a Horvát Mezőgazda-
sági és Erdészeti Minisztérium vezetője úgy határozott, hogy Agrár- és Telepítésügyi
Osztályt
28
hoz létre a minisztériumon belül. Az osztály öt részlegből állt: agrárjogi, a
földalappal foglalkozó, telepítésügyi, a közös birtokok ügyeivel és a pénzügyekkel is
külön részleg foglalkozott. A részleg vezetője Ante Mihalič lett. A Horvátországból a
Vajdaságba történő telepítés elősegítésére külön bizottságot hoztak létre.
Az agrárreform végrehajtása
A hatóságok az agrárreformról és a telepítésről szóló törvény végrehajtásához késle-
kedés nélkül hozzáláttak, és azt határozottan véghez is vitték. A földalapot nagyon
gyorsan létrehozták, és hozzáfogtak a földosztáshoz. Az agrárreform céljára szánt
földalapot alkotó területek összeírásának irányítására járási agrár- és telepítésügyi
bizottságokat hoztak létre, melyek 1945 novemberében kezdték meg tevékenységü-
ket.
2
'' A legtöbb esetben a területek kijelölésekor nem ütköztek ellenállásba, azok
többségét ekkorra ugyanis már elhagyták a tulajdonosaik.
Hathatós ellenállásra egyedül a katolikus egyház volt képes. Az egyházi veze-
tés fő törekevése az volt, hogy minél több földmaximum alatti területet ismertessenek
el önálló birtoknak, hogy így megtarthassák azokat. A kommunista irányítású hatósá-
gok részéről azonban nem számíthattak engedékenységre, sőt olykor a törvény által
előírtnál is szigorúbban jártak el egyes egyházi ingatlanok kisajátításánál. Megmaradt
földterületeik rendkívül szétszórtan helyezkedtek el. Mint már említettük, a törvény
különleges esetben lehetőséget biztosított 30 hektár termőföld és 30 hektár erdőterület
megtartására. Erre mindössze három esetben került sor: csak a diakóvári (Dakovo)
püspökség, a Krk szigetén található glavotoki ferences kolostor és a pakraci püspökség
területén lévő értékek bizonyultak „kulturális vagy történelmi szempontból" elég je-
lentősnek ahhoz, hogy ekkora területet tarthassanak meg. Ráadásul egyikük sem tudta
kihasználni teljes egészében a törvény adta lehetőséget, mivel eredetileg sem rendel-
keztek elegendő termőfölddel vagy erdőterülettel.
30
Az agrárreformról és a telepítésről rendelkező törvény Horvátországban
37 926 birtokot érintett, melyekből 390 510 hektárnyi földalapot hoztak létre. A föld-
alapba a legtöbb területet Eszék körzete (123 105 hektár, a földalap 31,5%-a!) adta.
Ezt követte Slavonski Brod és Daruvár környéke. A földalapba 249 059 hektár szlavó-
niai föld került, mely a teljes állomány 63,8%-át tette ki. A legtöbb telepes Lika és
Dalmácia területéről jött, miközben a földalapba rendkívül kevés terület jutott e két
országrészből. Az agráralap területének legnagyobb részét, majdnem harmadát, az
elűzött németek birtokai adták. Ezt követték az elvett banki, vállalati és részvénytársa-
sági földek (14,1%), a volt nagybirtokok (13,1%) és az egyházi birtokok (12,4%). A
népbírósági ítéletek alapján elkobzott földek adták a földalap mintegy 10%-át.
A földalap létrehozása rövid idő alatt, nagyrészt 1946 tavaszán megtörtént.
Az elhagyott és nem müveit földekkel Horvátországban először a Mezőgazdasági és
Erdészeti Minisztérium, illetve annak Földbirtok Igazgatósága
31
rendelkezett. Az el-
kobzott területek az AVNOJ 1941. november 21-i rendelete alapján a horvát minisz-
terelnökség Népvagyon Osztálya
32
alá kerültek. 1945 vége felé pedig a Mezőgazdasági
és Erdészeti Minisztérium Állami Mezőgazdasági és Vállalati Vagyon Osztálya
33
vette
át a feladatot, majd 1946 februárjában került a földalap ellenőrzése az Agrár- és Tele-
Comments to this Manuals